Radnóti Miklós: Tétova óda Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. S még mindig nem tudom elmondani neked, mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom, óvó tekinteted érzem kezem felett. Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom. És holnap az egészet újra kezdem, mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben s mert ez addig izgat engem, míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó. Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, - mit mondjak még? a tárgyak összenéznek s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab az asztalon és csöppje hull a méznek s mint színarany golyó ragyog a teritőn, s magától csendül egy üres vizespohár. Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm, hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár. Az álom hullongó sötétje meg-megérint, elszáll, majd visszatér a homlokodra, álmos szemed búcsúzva még felémint, hajad kibomlik, szétterül lobogva, s elalszol.
Amerre jársz, a levegõ megkéjesül, megfinomúl s miként dicsfény a szent köré testedhez fényköddel borul. Kályhában fellobog a láng, falon az óra elakad, kibontod élõ derekad. Christina Georgina Rossetti: Emlékezz Emlékezz rám, ha tőled messze-messze a hallgatag országba érkezem, s nem foghatod meg többet a kezem, és nem fordulhatok el tévedezve. Emlékezz rám, ha majd magad leszesz te, s nem szólsz jövőnkről, úgy, mint rendesen: csak emlékezz és értsd meg, kedvesem, késő tanács, imádság, minden eszme. De ha felejtesz, s aztán valahogy emlékezel reám, ne búslakodj, mert hogyha Éj s Romlás a szenvedélyt nem ölte meg, mely hajdan bennem élt, százszorta jobb, hogy mosolyogj s felejts, semmint emlékezz és egy könnyet ejts. Juhász Gyula: Első szerelem Egész szerelmem annyi volt csak: Hogy láttalak, szemedbe néztem, Egy mosolygásod volt csak minden, De nekem elég volt egészen. És én úgy őrzöm e mosolygást, Miként a napsugárt a tenger, Elrejtve mélyen, szomorúan És - végtelen nagy szerelemmel. Ena Rouge: Így gondolok rád... Nincs zene miről ne jutnál eszembe.
"Sírva jössz a világra és körülötted mindenki mosolyog, igyekezz úgy élni, hogy mosolyogva halj meg, de körülötted mindenki sírjon. " "Vannak zebrák, akik még a rács mögé is beállnának, csakhogy fehér lónak lássák őket. " (Stanislaw J. Lec) "Bár minden ember az volna, aminek látszik; vagy pedig ne látszanék olyannak, ami nem! " (Shakespeare) "Megértettem, hogy én is csak egy vagyok az emberek közül, semmi több, de nem is kevesebb. " (Homérosz) "Emberré lenni művészet. " (Novalis)