és itt valahogy mindkettő működött, jól esett a téli hidegbe beburkolózni velük, a kisház menedékébe:) nem egy vadon fogjai, de előbb venném újra mint egy jungle-t v everestet:D Teljesen egyetértek veled. A két főszereplő játékát leszámítva a filmnek sok emlékezetes momentuma nem akadt, pedig ebből a témából egy remek, feszült kalandfilmet össze lehetett volna hozni. Helyette egy sokszor unalmas, romantikus katyvasz lett... előzmény: Dió (#2) 2017-12-18 23:53:46 #2 Többnyire normális indítás (pl. a lezuhanás-jelenet), majd kisvártatva hanyatlás, ahogy a két főszereplő kiéheztetve, sérülésekkel, víz, élelem és felszerelés nélkül, nagyvárosi öltözetben fogja magát, és gyalog leindul a hegyről. A realitás-érzetemet a következő egy óra csak tovább alázta, és közben izgulni sem lehet értük: "mágikus" módon bárminemű veszélyforrásnak még csak a közelébe sem érnek vihar egy szál se (nem járt még a vadonban, aki ezt írta? ), állatok egy szál se, stb.,, helyette az egészet mérgezésig itatja át valami reményteljes szirup.
Aztán ahogy haladunk előre a sztoriban szépen lassan kezdjük érezni, hogy átvernek bennünket. Nem a szerelmi szállal van itt a probléma, kérem, hanem azzal, hogy olyan melodrámát kapunk, ami alatt az addig igéretesen építkező mozi megroskad, és helyrehozhatatlan károkat okoz a történet ívében. Itt már elveszítjük bizodalmunkat az irányba, hogy egy emlékezetes túlélődrámát látunk. A végére nem marad más, mint az egymás karjaiban vígasztalódás, és azon kapjuk magunkat, hogy egy romantikus film képei között veszünk el. Mert azért az nem semmi, hogy Elba és Winslet a kietlen, fagyos pusztaságban -egy vityilló fedele alatt ugyan- egymáséi lesznek a nagy túlélősdi közepette. A rendező a végére még tartogat némi hosszabb lezárást, bár ez már végképp nem menti meg a filmjét a rossz szájíztől. Ahhoz már kevés az idő, hogy bemutassa, "hogyan is lehet felvenni a régi élet fonalát" egy ilyen esemény hatására. Az utolsó jelenetben pedig olyan giccset kapunk, srácok, hogy azt mondtam lekaparom a falat.