Részletek Megjelent: 2012. január 20. Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük. 1. oldal / 2 Dinoszauruszokról szól most a történet. Óriásokról, akik fittyet hánynak az idő múlására. Hiszen manapság elektromos autózásról, 4-5 literes fogyasztással is dinamikus négykerekűekről, sőt, 8 litert kortyoló sportautókról beszélünk. Ennek fényében mit kell tudnia egy négykerekűnek, amely nem is gyors, mégis a legkisebb lelkiismeret-furdalás nélkül gurít le torkán 10 liter gázolajat? Mindent. Nosztalgikus óriások a galériában Nem is a külső méretek azok, amik a Toyota Land Cruisert és a Land Rover Discoveryt naggyá teszik, sőt, még a legendás neveket is megvonhatnánk tőlük, akkor is csak vállat rántva tennék a dolgukat. Tudásuk magáért beszél: hét személyt ekkora kényelemben, terepen és közúton egyaránt szinte egyetlen másik modell sem képes szállítani még nagyobb testvéreiken kívül. De mi történik, ha egymásnak feszülnek?
A háború utáni időkben a brit autóiparnak mély gödörből kellett kimásznia, alkatrészek, gyárak, pénz hiányában nem sok mozgástere volt a korábban népszerű márkáknak. A Land Rover mintegy megmentőként, elképesztő gyorsasággal robbant be a piacra, olyan járművet kínálva, melyekre akkoriban nagyon nagy szükség volt. Egyszerű, strapabíró, sokoldalú. Ezek a célok vezették a Land Rover tervezőit a negyvenes évek végén, stratégiájuk pedig olyannyira bevált, hogy hamarosan az autóipar meghatározó tényezőivé nőtték ki magukat. 1947-től indultak be az események, ekkor kezdtek el kiszivárogni az első hírek a prototípusról, amely a P3-tól is kapott alkatrészeket, többek között a motort és a váltót is. Ezek után felgyorsultak a munkálatok, és a következő évben kiállítottak két prototípust Amszterdami Motor Show-n. Az embereknek tetszett a forma és a puritánság, a sajtó is jó véleménnyel volt a járműről. A közúton és a bajosabb terepeken is boldoguló, masszív gépezet speciális karosszériaelemeket kapott, az alumínium és magnézium ötvözete könnyű volt, és ami talán még fontosabb, ellenálló a rozsdával szemben.
Nem csaptak neki nagy reklámot, az angol hadsereg az 1998-tól gyártott öthengeres, adagolófúvókás (TD5) motor helyett továbbra is ezzel a régi, négyhengeres dízellel rendelte Land Rovereit, egészen 2006-ig. Nem véletlenül. A régi négyhengeres ugyanis jobban szerelhető, a szabályzása nélkülözi az elektronikus elemeket és nem jelentkezik nála a TD5 zavaróan késő gázreakciója. Márpedig ez terepen létkérdés, pláne, ha közben lő az ellenség. És mi a helyzet békeidőben? Lapozzon!
Különösen, ha az 1, 9 tonnás saját tömeget is számításba vesszük: 113 lóerős. 265 newtonméteres nyomatékán pedig kacag akár egy 1, 6-os mai dízel is. A V8-as motor fogyasztásához méretezett 89 literes tankkal közúton akár a 7-800 kilométeres hatótávolságot is célba vehetjük, viszont a 2, 5 literes dízel a gyorsítóképességet szinte teljesen megszünteti. Százra még csak-csak felgyorsul valahogy húsz másodpercen belül, ám a két méter magas szekrény végsebessége nem éri el a 150 km/órát – még akkor sem, ha a motor ereje teljében van. A Discovery nem is erről szól. Minden idők egyik legjobb terepjárója, kellőképpen strapabíró szerkezettel, ami ugyan el-el romlik (mégiscsak brit autó), ellenben javítható. Itt még nincsenek elektronikus trükkök, csak színtiszta mechanika – és ahol színtiszta a mechanika, akad egy kis olajfolyás, búgó diffi, néha elkopó futóműalkatrész, pláne, ha terepen kíméletlenül közlekednek az előző tulajok. Arra sem árt felkészülni, hogy tízezrenként kell motorolajat cserélni, húszezrenként váltóolajat, a diffikben pedig negyvenezrenként igényel frissítést a kenőanyag.
A brutálisan domborodó első lökhárító felett békésen üldögélő kocka hatású, mégsem teljesen négyzet alakú fényszóróknak máris oda merném ítélni a XXI. század legeslegeslegszebb autóalkatrésze díjat. Mivel a Discovery 3 luxusautó, a fényszóró bi-Xenon, és természetesen hibátlanul világít. A kerékjárati ívek domborulatai elterelhetik a szemet az ajtók vonalairól, de ahogy kinyitjuk őket, feltűnik, hogy egyetlen ajtóban nagyjából elég anyag van, hogy egy Cinquecentót kihozzunk belőle. Hatalmas, jó masszív, öröm csapkodni. Ott sunnyog a pótkerék A Discovery 3 ötödik ajtajának aszimmetrikus vonalai, a féloldalas szélvédő nem az i-re teszik fel a pontot, nem a hab a tortán, még csak nem is a meggy a habon, hanem olyan gusztusos és szokatlan stíluselemek, amiért ezt az autót első ránézésre nagyon meg lehet kedvelni, én legalábbis így jártam. Teszt: Land Rover Discovery III TDV6 - 2006. A beltérben sem csalódtam, a sajátos karakterből és az egyedi elképzelésekből ide is jutott bőséggel. A Discoveryben nem minden kapcsolót találtam meg keresgélés nélkül, de a kézikönyvet azért nem kellett elővenni.
Discovery2 Következő autója? Land Rover Discovery3 TDV6 HSE Ennyire szerette Megérte a pénzét? nem Verdikt (4. 2/10) Ha ön írta, adja meg az emailcimet, amit megadott, amikor irta az ítéletet. Land Rover Discovery 2004 (2004) További ítéletek (10 db)
Ám még ez is több mint a Land Cruiser 8, 8 literes adata. A Toyotával gond nélkül tartható a hétköznapokban is a 10, 5 liter körüli fogyasztás. Hatékonyság ide vagy oda, mivel itt már a 20 milliós árkategóriában vagyunk, az egyliteresre súlyozott fogyasztás-különbség ellenére a kevésbé kulturált hajtáslánccal ellátott Toyota egy hajszállal a második helyre szorul a fejezetben. Persze a kevésbé kihegyezett erőforrás mellett szól a legendás megbízhatóság, ám mivel ezt lehetetlen egymás ellenében objektíven összemérni, így plusz pontot is hiába adunk rá. (Lapozva kiderül, ki a terepezés királya. )
Minden magától értetődő, csak nem mindig úgy, ahogy megszoktam. Olyan érzés átülni egy Hondából egy Land Roverbe, mint amikor az ember a tökéletesen működő Nyuszia telefonját egy szintén tökéletesen, de más rendszerben működő Amundsenre cseréli. Egy ideig fura, aztán már a régi a fura. A leghátsó sorban is van hely... Az ülések nagyok, puhák, elöl hatalmas a tér, középen nagy, de még a harmadik sorban is egészen kényelmesen elfér két felnőtt ember; kevesebb a hely, mint egy Espace -ban, de több, mint egy Zafirában vagy egy Grandisban. A hátsó két ülést kevesebb mint 1 perc alatt nyitottam ki, pedig egyáltalán nincs affinitásom az efféle dolgokhoz. Középen a Terrain Response tekerője, balra a magasság állító kar, jobbra a felező található. A sárga gomb a HDC. Monolittömbből kifaragott középkonzol A belső térben egyébként nem is annyira a kidolgozottság, a funkcionalitás, inkább a különleges dizájn tetszett meg. Minden határozottan másképp néz ki, mint más autókban. Az anyagok minősége jó, bár egy earl gyermeke akár elegánsabb is lehetne; még akkor is, ha édesanyja varacskos disznó.
A Land Cruiser a kevésbé iszákos - galéria Az erőtöbblet mellett ezt azért is könnyen teszi, mert a Toyota ötével ellentétben hat fokozat áll rendelkezésére. Ez pedig a hosszabb áttételben is megnyilvánul: 130 km/h-nál a Discovery motorja 2200-at forog, míg a Toyotáé 200-zal többet. Ez papíron sokat ígér, a valóságban viszont némileg csalódtunk a Land Rover utazóképességeiben. Egyik modell sem hangos, a frissítéssel jobb szigetelést is kapó Toyota viszont egy árnyalattal így is csendesebb nyugodt körülmények között a Discoverynél, de összességében a szebben szóló, kulturáltabb motor ezért bőségesen ellenpontoz. Ahol viszont jóval szerényebb teljesítményt mutat a Land Rover hétülésese, az a fogyasztás. A tesztút végén hiába kecsegtetett a fedélzeti számítógép 10, 6 literes adattal, valójában 12, 1 litert nyelt el 100 kilométeren a drágábbik üzemanyagból a Discovery. A normakörön nyújtott teljesítménye hasonló volt: a gyár által ígért 9, 3 literes átlagfogyasztás helyett 10, 4 l/100 km- Úttalan utakon - galéria es minimum étvágyat mértünk, amelybe ha hozzá vesszük a frissítés nyolcfokozatú automatáját és a gyengébb motorvariáns adatát, akkor is 9, 6 litert kapunk.